Bevallom férfiasan, hogy a Fehér Oroszlán korábbi albumai kimaradtak az életemből, mert amikor a banda a csúcspontján volt, akkor én még kölyök voltam és tombolt a vörös terror, amely elég sok falat emelt az akkori életünkbe, aztán később amikor a rockzene rám talált, akkor a tökös heavy metal kellett, meg a 'tallicska szenthármasa (Ride-Master-...And Justice), majd ugye a
'90-es évek elején az oroszlánok is elfáradtak, na meg mindenen végig söpört a grunge hullám, amelytől a menekülést a progresszív metal, komplex muzsikák világa jelentette, így dán származású barátunk későbbi bandája (Freak Of Nature) és szóló karrierje sem igazán izgatta a fantáziámat.
Tehát White Lion téren szűz fülekkel hallgatom a visszatérést, amelynek a címe is sugallja, hogy a gyökerekhez lenne az út. Finom akusztikusgitáros felvezetős dallal (Sangre De Cristo) indít az album, amelyben aztán elszabadul a hard rock pokla és 8 perc alatt meg sem áll. Aztán jön a Dream, amely, ha '80-as éveket írnánk, tuti ismét a toplisták csúcsára röpítené Mike-ot és csapatát, de mivel mostanában más szelek fújnak a zenebizniszben, így szerényebb sikerek elé néz a csapat, mert a visszatérő dalok alapján minden esélyük megvan, hogy kiköszörülje az énekes azokat a csorbákat, amelyeket a '90-es években ejtett a nevén. A szintén 7 perc fölötti Battle At Little Big Horn sem habkönnyű csajozós téma.
Szóval itt van egy jól megírt hard rock/glam album, amelyet pont ilyen napsütéses tavaszi napon esik jól hallgatni, mint amilyen jelenleg is van, amikor pötyögöm ezeket a sorokat...
8/10
esch
(Rockpolis Media)
No comments:
Post a Comment