7.31.2018

eLemez

Trident: Beat (2020)

A berettyóújfalui Trident zenekar nem ma kezdte pályafutását. Múltja 1989-ig nyúlik vissza és egy hosszabb megtorpanás után, pár évvel ezelőtt ismét összeállt a csapat, melynek erős jelei például a nemrég megjelent Beat című album dalai is (ezt megelőzte egy Best of LP és a Mindenen kívül EP 2019-ben). Fontos változás, hogy mivel Paszti úgy döntött kiszáll, helyére Papp Norbert (KabinLáz) érkezett. A hallottak alapján, nagyon jó választásnak bizonyult.

Mielőtt zeneileg pötyögnék pár sort, kezdeném a borítóval, mivel ez az első, amibe általában belebotlik az ember egy CD-vel kapcsolatban. Tovább...


Avatar: Hunter Gatherer (eOne, 2020)
Szerző: SW

A svéd Avatar együttes legújabb lemeze éppen akkor jelent meg, amikor a világot járvány sújtja, a Föld sok pontján tüntetések vannak, természeti katasztrófák tizedelik az élővilágot... Tematikailag jól kapcsolódik ezekhez ez a cseppet sem vidám anyag. A Hunter Gatherer cím a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató társadalmakat idézi fel, viszont az album a modern társadalmakat befolyásoló tényezőkre hívja fel a figyelmet. 

Az első két dal (Silence In The Age Of Apes, Colossus) egy rakás filmet idézett fel bennem. Pl. Terminator, Alien, Saturn 3, Westworld... Érdekes témakör, miként egyfajta modern teremtéstörténet játszódik le, melyben az emberiség istennek képzeli magát és saját képére formázza meg teremtményeit (pl. robotokat). Tovább...


Crashdïet: Rust (2019)
Szerző: SW

Szerencsére, mivel a MP-NE nem egy kimondottan zenei magazin, hanem inkább egy blog, így nyugodtan lehetek szubjektív.

A Crashdïet-et a Generation Wild környékén fedeztem fel, miközben a YouTube-on vadásztam újabb együttesekre. Megragadott dallamos, mégis kemény zenéjük fiatalos lendülete, mely a 90-es években futott kedvenceimet (Skid Row, G N' R, Spread Eagle, Every Mother's Nightmare...) idézte fel (akik még ma is léteznek így, vagy úgy). Aztán történt, hogy Simon kilépett a csapatból. Hát, némileg frászban voltam, hogy "na, egy kedvenccel kevesebb lesz", de némi reménységgel töltött el, hogy azért valami kis mocorgás volt a hátrahagyott tagoknál. Tovább...


Insane Driver
Szerző: H.Kriszti

Egy viharral tűzdelt szombat este után, csendes vasárnap délelőtt az Insane Driver albumát választottam ki meghallgatásra, miközben a kertben ücsörögve a felhők mozgását néztem az égen. Béke, nyugalom, jó zene. A csapat bemutatkozó albuma tökéletesen illett ehhez a hangulathoz.

A brazil együttes 2013-ban alakult, saját nevüket viselő első albumuk három éve készült el. Önnön szavaik alapján a koktéljukba kevertek Heavy Metalt, Metalcore-t és egy kis Post Grunge-ot.

Az intró - Endless Path - lágy dallamát egy karambol hangjai zárják, felvezetve az első dalt - The Edge of Life. Tovább...


Avatar: The King Live In Paris (eOne, 2019)
Szerző: SW

BÖRTÖNNAPLÓ

Az elítélek:
Johannes Eckerström, Jonas 'Kungen' Jarlsby, Henrik Sandelin, John Alfredsson, Tim Öhrström

Banda neve: Avatar

Legutolsó bűntettük:
The King Live In Paris néven ismert. Az elkövetés ideje és színhelye a 2018-as párizsi Download fesztivál.

A bűntett leírása:
A francia nyelvű köszöntő után, a király nagysága előtt tisztelgő A Statue Of The King szólalt meg, melynek végén a fanfár hangjai varázsolták még ünnepélyesebbé az eseményt. Hogy mi is történt ezalatt? Megörökítette ezt egy szemtanú. Aztán nyakizom torna következett a Let It Burn-nek köszönhetően. Tovább...


Junkies: Negyedszázad kockázat és mellékhatás (Edge Records, 2019)
Szerző: SW

Kicsit durva belegondolni, hogy a Junkies már a 25. szülinapját tapossa... Noha az együttes 1994-től számolja az éveket (kihagyva az első "kazit"), én 1993-ban botlottam a csapatba, amikor a körúton sétálva feltűnt egy lámpaoszlopon a New Jack Daniel's plakátja, mely egy Viking klubos koncertre invitálta a járókelőket. Maga a buli emlékezetes volt, mivel ott jelentették be a srácok, hogy a zenekar neve innentől kezdve Junkies lesz. A jelenlegi tagságból egyedül Attila képviseltette magát. Nem sokkal utána kezdett kialakulni a jelenlegi felállás és Szekeres Andrással az élen, a srácok egyre jobban kezdtek belevésődni a köztudatba. (Bár dobos poszton akadtak nehézségek.) Tovább...


Battle Beast: No More Hollywood Endings (Nuclear Blast, 2019)
Szerző: SW

A finn Battle Beast Endless Summer c. dalához készült videoklip ugyanakkor került ki a YouTube-ra, mint a csapat új albuma, a No More Hollywood Endings a boltokba. A videómegosztón lévő hozzászólások kicsit megijesztettek, mert eléggé vészjóslóak voltak a "RIP Battle Beast" és hasonló megnyilvánulások miatt. Továbbá elég sok hüvelykujj mutat lefelé (még mindig). Viszont a korábban megjelent címadó dal és az Eden szép fogadtatásban részesült. Hm... Kíváncsi lettem, hogy is van ez?

Az Unbroken rendeltetésszerűen nyitja az albumot. Tök jó a "kórusos" rész és Noora is odeteszi magát rendesen. A No More Hollywood Endings is továbbviszi ezt a klasszikus dallamokkal átszőtt power metal jellegű muzsikát. Tovább...


Skid Row: Skid Row (30th Anniversary Deluxe Edition) - Rhino, 2019
Szerző: SW

30 évvel ezelőtt jelent meg a New Jersey-i Skid Row első albuma. Ennek apropójából kijött egy egyelőre digitális deluxe kiadás a Rhino jóvoltából, mely a remaszterelt klasszikus album mellett, egy bónuszdalt és egy koncertfelvételt is tartalmaz. Most pár ilyen-olyan gondolat következik, mely inkább nosztalgiázgatás. Kritikákat úgysem szeretek pötyögni.

Éppen tinédzserkorom közepén jártam, amikor valamelyik TV-csatornán elcsíptem egy Skid Row nevű banda I Remember You című dalát. Hümmögtem, hogy ez nem rossz, nem rossz. Nem sokkal később, ugyancsak ettől az együttestől egy másik klipet is láttam, mely az 18 & Life-ra készült. Itt már csak annyi jött ki belőlem, hogy "Aztaaaa...". Tovább...


Beast In Black: From Hell With Love (Nuclear Blast, 2019)
Szerző: SW

Nem is tudom, hogyan bukkantam a Beast In Black-re. Valószínűleg, a Nightwish turné böködött meg, hogy utánanézzek a csapatnak. Ekkor szembesültem a ténnyel, hogy már van egy lemezük, megfordultak nálunk is és egy magyar taggal is büszkélkednek. A Nightwish előtti teljesítményük még inkább a rajongójukká tett. Mondhatni, kb. ugyanolyan remek élményt nyújtottak előzenekarként, mint a sokkal nagyobb hírnévnek örvendő főszám.

Ez alapján, felesleges leírni (de azért mégis idepötyögöm), hogy jó nagy adag kíváncsisággal vártam a második korong eljövetelét. Tovább...


The Tumor Called Marla: Limbo City (Edge Records, 2018)
Szerző: H.K., SW


A The Tumor Called Marla egy ambiciózus fiatal csapat. Limbo City-re keresztelt első nagylemezük az Edge Records gondozásában jelent meg (ami azt is mutatja, hogy van az együttesben fantázia). Ami pozitív tud lenni: technikailag jók, zenében-énekben egyaránt. Az alapkoncepció is jó. A dalaikban megvan a harmónia, egységes dallamvilág. Halványan emlékeztetnek a Shoot the Girl First-re, akiknek van egy olyan dala, hogy A Tumor Called Marla. Nem tudjuk, véletlen-e, vagy van-e némi köze az éppen boncolandó együtteshez. A zenét a modern metal kategóriába lehetne bepasszírozni, melybe változatosan vannak beleöntve a különböző elemek. Tovább...


Avatar: Avatar Country (Century Media, 2018)
Szerző: SW

Érdekes módon, a svéd Avatar nem tűnik túlzottan ismertnek nálunk, miközben Európa és Amerika szerte teltházas bulikat nyomnak és a fesztiválokon is a legjobb produkciók közt vannak a fellépéseik. A csapat 2001 óta létezik, kétszer (2008, 2009) már jártak Magyarországon, igaz, akkor még „cirkuszi” körítés nélküli előzenekarként. Black Waltz (2012) című albumuk jelenti az igazi fordulópontot. Szépen megfigyelhető az együttes fejlődése lemezről lemezre zeneileg és vizuálisan egyaránt. Legújabb művük a januárban megjelent Avatar Country, mely Avatar ország királyáról szól. Mindegyik dalcímben szerepel a király, akit Kungen (gitár) testesít meg. A srác amúgy király gitáros. Tovább...

David Usher: Wake Up And Say Goodbye (MapleMusic, 2008)
Szerző: SW

A '90-es években volt egy amolyan grunge/alternatív rockot játszó Moist nevű kanadai együttes, mely olyan dalokkal ostromolta a listákat, mint pl. a Push, a Silver, Resurrection... 2001-ben a tagok útjai elváltak (bár néhányan, mint Kevin Young billentyűs, máig közreműködnek az énekes turnéján, illetve a stúdiózásban).

David már a Moist működése alatt is készített szólóalbumot (Little Song, 1998), majd a csapat hibernálása után, folytatta szólókarrierjét. Stílusát tekintve, a grunge lekopott, maradt a nyugodtabb rock kis alternatív ízzel, némi pop felé nyúló csápokkal. A dalok könnyen átültethetőek akusztikus cserépbe. Tovább...

No comments:

Post a Comment