Korpiklaani, Echo Of Dalriada, Sacra Arcana, 2006. október 22., Kultiplex, Budapest

"Tables full, wooden pints
They don't care about their sins
They just wanna get drunk and party"
Korpiklaani - Wooden Pints

A Korpiklaani akkor keltette fel érdeklődésemet, amikor olvastam az egyik rock magazinban a tavaly decemberi Blue Hell-es koncertjükről a beszámolót. Beszereztem az albumokat, majd várakoztam, mikor sikerül elcsípnem a zenekart. Ama várva várt nap október 22-ére esett.

A 17.30-as kapunyitásra megérkezvén, várakoztam egy barátommal. Sikerült bejutni, amikor gyanús hangok szűrődtek ki a teremből. Gyors sebességváltás után, gyanúnk beigazolódott. A Sacra Arcana már a deszkákon adagolta ízes folk metálját a szép számmal képviseltetett közönségnek. A Titkos szertartás dalai mellett (Visszavárnak az álmokba, A magyarok Szent-Gallenben, Round the Fields of Athenry, Ugass a farkasokkal!...) új szerzeményeket is bemutattak (pl. Lehet kürtje), melyek szépen folytatják a Sacra Arcana által kitaposott ösvény vonalát tematikailag és zeneileg egyaránt. Egész jól szólt a csapat. Számomra erőteljesebb volt a megszólalás (nem a hangerő miatt), mint az albumon. Az ének is határozottabbnak tűnt. Remekül bemelegítették a tömeget. Jöhetett a második zenekar.

A soproni Echo Of Dalriada nem sok időt kapott a cucc belövésére. Ahol én álltam, nem lehetett sokat hallani a szintiből. Az együttes zenéjét nehéz bekategorizálni. Dalaik önmagukban is elég változatosak. Olykor mintha rockopera részleteit hallanám keményebb alapokon. Laura hangja kifejezetten illik a népies stílushoz, míg Ficzek András orgánuma a rock/metál vonalát képviseli. Ezen az estén inkább a Jégbontó című album volt fókuszban. Az Árpádházi Margit legendáját a zúzósabb Galamb követte. Majd visszakanyarodtak az első lemezhez, melyről a Vérző ima került terítékre. A program a Téli énekkel (mely valóban klipesítésre született) folytatódott. A komplex (bár, ez szinte minden Echo Of Dalriada dalról elmondható) Védj meg láng! 1. részt, stílusosan a Fergetegen található Védj meg láng! követte. Majd Arany János Szondi két apródja 1. részének feldolgozása zárta műsorukat. A közönség, melynek létszáma még jobban meggyarapodott, lelkesen énekelte a nótákat a csapattal. A zenekar bejelentette, hogy jövő év márciusában Kikelet címmel új album várható.

Az átszerelési szünet után, elérkezett a Korpiklaani, hogy elvigyen minket egy hangulatos, erdős hegyvidékbe, egy meleg kis házikóba, ahol a mulatásé a főszerep. Egy rövid intro után, a Journey Man című dal megadta a koncert alaphangulatát. Hatalmas zúzás vette kezdetét, mely végig kitartott a koncert utolsó akkordjáig. Olyan nóták szolgáltatták a talpalávalót, mint a Happy Little Boozer, a Korpiklaani, az instrumentális Spring Dance. Kis pihenőt követve, mely alatt Jonne nagyon szimpatikus módon köszönetet nyilvánított a rajongóknak, a közepes tempójú, bólogatós Tuli Kokkoval folytatódott a műsor. A szép dallamokkal megáldott Pine Woods ismét gyorsabb mozgásra késztette a "táncolni" vágyókat. A Cottages And Saunas tovább fűtötte a már eleve forró hangulatot. A finn srácok egy új dalt is bemutattak, mely Let's Drink-re lett keresztelve. A stílus maradt a régi, folk metal a javából. Majd a 2003-as Spirit Of The Forest nyitódalát, a Wooden Pints-t játszották el. Ekkor Hittavainen, a csapat hegedűse, furulyása, jouhikko szakértője, kapott főszerepet a Pellonpekko jóvoltából. Itt jegyezném meg, hogy a csapat vérében van ez a stílus. Remekül ötvözik a metált a folkos elemekkel (vagy a folk zenét a metállal?). Ismét tempóváltás következett. A Hunting Song szaporább mozgásra ösztökélte a hallgatóságot. Kisebb levegőkifújás után a Juokse Sinä Hummaval és a Midsummer Nighttal folytatódott a mulatság. A nagy közönségsláger Beer Beerrel zárta volna a zenekar a műsort, de természetesen, a közönség nem engedte el őket. Jöttek a ráadások, elsőként a Before The Morning Sun. Az estet a Korpiklaani elődje, a Shaman Ii Lea Voibmi című dala zárta. Az együttes nagyon barátságos volt, Jonne tett egy kis utazást a rajongók feje felett (ezt a buli közepén is megtette), kis kézi segédlettel, a többiek perceken át fogadták a közönség kézfogását. Jó volt látni, hogy ennyire emberközeliek, egyszerűek a zenészek.

Még a remek teltházas koncert hatása alatt, némi ruhatári küzdelem után, kiléptem a Kultiplex ajtaján, hogy belevessem magam a város téglás, beton-, aszfaltrengetegébe.

Egy röpke epilógus. Kár, hogy egy kis szervezési "malőrből" kifolyólag, - 22-kor mindenképpen be kellett fejezni a koncertet - az előzenekarok, meg lettek sürgetve. Pl. Skrew (Sacra Arcana énekese) mondta, hogy még egy dal lesz, pár másodperc múlva meg már el kellett köszönnie, mivel az idő eléggé szorongatta a zenekart. És jó páran lemaradhattak, vagy csak félig csíphették el őket a korai kezdés miatt. Az Echo Of Dalriada összetett, sokszínű zenéjét meg - gondolom - úgy lehet igazán visszaadni, ha kellő idő áll a cuccok beállítására. Ezektől a hibáktól(?) függetlenül, nagy élmény volt három ilyen együttest egy napon látni.

SW

(Rockpolis Media)