Breaking

2.12.2019

Avatar interjú: "....a missziónk ugyanaz, mint a művészeké. Mindig valami mást csinálni, mindig egy új kihívást találni." - Johannes Eckerström

Az Avatar Avatar Country című albuma 2018 januárjában jelent meg. Eme kordokumentumból megismerhetjük az ország királyának legendáját. A lemez köré épülő turné Budapestre is elérkezett, így alkalom adódott, hogy kicsit elbeszélgessünk a zenekar frontemberével, Johannes Eckerströmmel.


A Királyról szóló történet nem új keletű. „Az ötlet szinte mindig jelen volt, mert mi az együttesben mindig tudtuk, hogy a király a királyunk. A kérdés az volt, hogy mikor jön el a megfelelő pillanat, hogy felfedjük az igazságot és elmeséljük Avatar ország teljes történetét. Szóval, ez nem csak úgy kipattant a fejünkből. Az ötlet erősen a felszín alatt volt és egyszer csak kitört.” Aki nem tudná, az említett Királyt Kungennek hívják és fenséges módon játszik a gitárján. Hogy valójában micsoda, kicsoda Avatar ország királya? Nem egy egyszerű feladat meghatározni. „A király sok minden, de leginkább az, amire szükséged van, hogy az legyen, vagy akarod, hogy az legyen.” Ebben a királyságban picit máshogy működnek a dolgok. „Máshogy mérik az időt, mint az univerzum többi részén. Országunk egyik fő alapeleme a metal zene. Mondjuk van egy három perces dal, mely annyira megragad, hogy végigkísér egy életen át, pedig a dal valójában csak három percnyi hosszúságú. De mi a helyzet azokkal a fantasztikus húsz perces darabokkal, melyek egy szempillantás alatt eltűnnek? Az ilyen dalokkal az idő elgörbül és ugyanez történik Avatar országban is, beleértve az éveket is. Most itt vagyunk Budapesten, 2019-ben, Avatar országban viszont ez a király éve, ahogy az volt a tavalyi és az előtte lévő bármelyik év is."


Avatar ország állampolgárainak lojalitása megkérdőjelezhetetlen. Mikor a Király kampányt indított tavaly októberben, hogy országa legendájáról film születhessen, igencsak hamar meglett a kívánt cél. Vajon számított erre a királyi udvar? „Ha nem hittük volna, hogy működik, nem csináltuk volna meg. Tudtuk, hogy támogatni fognak azok, akik látni akarják ezt, szóval reméltük, hogy ha elég időt adunk erre, akkor talán elérjük a célunkat. Ilyen formán gondolkoztunk. És mi csak reménykedtünk. Mi az 50 ezerben hittünk, mert 50 ezret kértünk.” Mégis érhetik váratlan meglepetések az embert, mivel az összeg csak emelkedett, emelkedett. „Aztán néhány nappal később, mikor megtripláztuk a kitűzött célt, eldobtuk az agyunkat. Nem számítottunk erre, nem voltunk felkészülve, hogyan kezeljük ezt a helyzetet. A Kickstarter kampány a pénzről szól, de ugyanakkor a támogatásról is, sőt, nagy részben a szeretetről, legalábbis az iránt, amit csinálunk. A mi szeretetünk is ez iránt és a közönségé is. A Kickstarter egy nagyon bizarr helyszíne a szeretet és a pénz találkozásának. A mi dolgunk, hogy zenéljünk. Azt mondjuk, jövünk a városotokba játszani, itt a jegyár és ha akarsz érte fizetni, eljössz és megnézel minket, ahogy játszunk. Megkötöttük az üzletet, kézrázás, mindenki boldog. Ha jó műsort csinálunk és elegendő számú ember jön el és tetszik nekik a koncert, mindenki boldog... Egy egyszerű üzlet.” Bizony, ez így egyszerű, de a Kickstarter „nem ennyire egyszerű, mert pénzt kérünk, de tulajdonképpen nem adunk el semmit. Persze, voltak jutalmak, de végtére is az emberek pénzzel fejezték ki támogatásukat és szeretetüket a projektünk iránt”. A kampány lecsengett, „az összes pénzt a film elkészítésére fordítottuk.” A Kickstarter oldalon felbukkant egy vázlat, mely erős hasonlóságot mutat a Metropolis című filmmel. Ki is derült mi áll a háttérben. „Főleg én és Johan, a rendező, mindketten nagyon nagy rajongói vagyunk a némafilm korszaknak és a némafilmeknek legalábbis a legnagyobbaknak. Ha megnézitek a Hail The Apocalypse videót, az olyan, mint egy némafilm, mert a történetmesélés ilyen formában régi, de ugyanakkor csodálatos dolgokat tudsz kihozni belőle. Nagyon jól szinkronba lehet hozni a zenével. A némafilmek és a videoklipek nagyon jól összeillenek. Tulajdonképpen, majdnem mindegyik videoklipben némafilm jellegű az alakításom, elég csak a nagyon nagy gesztusokra gondolni.
Szóval nagy hatással volt ránk. És persze a Metropolis az egyik legnagyobb remekmű és egy csodálatos fikciója és illusztrációja egy utópisztikus csúcstechnikai társadalomnak.” És tényleg passzol ez a metal zenéhez? Kérdezhetnénk. „A némafilm korszaknak voltak korlátjai, mert nem hallhattad, hogy beszélnek az emberek. Nem tudták az érzéseiket hangokkal kifejezni, így a testbeszéd és a mimika nagyon fontossá vált. És ez a kifejezésmód nagyszerű házasság a metal zenével.” A film megjelenésével kapcsolatban még nincsenek nagy konkrétumok, de azért pár dolog kiderült. „Azt tudjuk, hogy elsősorban azoknak az embereknek tesszük elérhetővé, akik anyagilag támogatták a filmet, és lehetővé tették az elkészítését. Ők fogják elsőként látni és olyan gyorsan, ahogy csak lehetséges. Ezután feltesszük az internetre, vagy más módon tesszük mindenki számára elérhetővé. De először azon emberek felé van kötelezettségünk, akik lehetővé tették, hogy ez a film elkészüljön. Még néhány hónap és elérhető lesz.” Végül Johannes az anyaggal kapcsolatban, felhívta figyelmünket, hogy nem minden az, ami annak látszik!

Avatar ország gazdag világa, beleértve a koncerteket, a színpadképet, a kosztümöket, a zenei változatosságot, feltesz egy kérdést. Hogyan lehet ezt túlszárnyalni? „Azzal, hogy azt csináljunk, amit mindig is csináltunk. Ez a hallgatóktól függ, hogy túlszárnyalja-e, vagy sem. Az egész ötlet az Avatarral, a missziónk ugyanaz, mint a művészeké. Mindig valami mást csinálni, mindig egy új kihívást találni. Nem gondolom, hogy az Avatar Country felülmúlja a Feathers & Flesh-t, ugyanakkor azt sem, hogy a Feathers & Flesh felülmúlja az Avatar Country-t. És erről szól az egész dolog. Például ott vannak a reneszánsz művészek. Nem tudom, hogy a Dávid-szobor felülmúlja-e a Sixtusi-kápolnát, vagy a Sixtusi-kápolna Dávid szobrát. Én nem hiszem, hogy eldönthető.” Ezek szerint, nem kell attól tartani, hogy a Király „elit zenekara” önismétlésbe csap át. „Amennyire csak tőlünk telik, mindig új dolgokat próbálunk ki, míg az a metalon belül marad.”


A zenekar műsorát nézve, olyan érzése támadhat az embernek, hogy minden szépen meg van tervezve, egyfajta koreográfia alatt fut az egész. Kapott ehhez valami segítséget az együttes? „Ami engem illet, sok kis dolgot tanultam a gimnáziumban. Svédországban egy zenei programban vettem részt. A tantárgyak fele a zenéhez és a szerepléshez kapcsolódott és volt egy egyéves kurzusunk, ahol színpadi előadást tanultunk. Az alapok nagy részét ott tanultam meg, hogy mit kell csinálni a színpadon, aztán csak a hőseimet figyeltem meg. Miért nagyszerű Freddie Mercury, Michael Jackson, Bruce Dickinson, Rob Halford? A mesterektől próbáltam tanulni.” Johannes továbbfűzi a gondolatot. „Nincs 100%-osan megtervezett műsorunk, nem hiszem, hogy ezt rá lehetne mondani. Mi tudjuk, hogy el kell jutnunk A-ból C-be, de a B változik. Sokszor ugyanazok a dolgok több koncerten előfordulnak, de a B változhat. Vagy van valami új ötletünk a C-hez. Szóval mindig változnak kis részek.” Hogy mik is voltak hatással még frontemberünkre? „Több éven keresztül tanársegédként is dolgoztam, így osztálytermekben lehettem, ami szintén egyfajta szereplés volt. De az is segített, hogy jazz-t játszottam trombitán.”

Az Avatarnak sikerült teltházat csinálnia Budapesten, ami azt bizonyítja, hogy a Király hívei itt is szép számban képviseltetik magukat. De reményt adhat-e ez a tény, hogy a zenekar gyakrabban bukkanjon fel hazánkban? „Feltétlenül! Ezen a különleges hajón voltunk majdnem tíz évvel ezelőtt. Soha nem gondoltuk, hogy ez ilyen hosszúra fog nyúlni. A népszerűségünk kicsit emelkedett, aztán visszaesett, majd megint emelkedett. Főzenekarként mindig az első fellépés a kihívás. Ilyen formában ez az első alkalom itt és ez tisztán egy üzleti kapcsolat, egy promóciós dolog. Például Franciaország pár évvel ezelőtt indult el a folyamat és most senki nem azt kérdezi mentek-e Franciaországba, hanem az a kérdés, hogy mikor. Most, hogy idejöttünk koncertet adni, amiről tudjuk, hogy klassz lesz, Budapest átkerült a „ha” kategóriából a mi ”mikor” kategóriánkba. Szóval, nem kell tíz évet várni a következőre. Ezt megígérhetem nektek!” Remek! Így a nyakizomnak kevesebb esélye lesz berozsdásodni! Viszont nem lehet elmenni amellett a tény mellett, hogy érdekesen válogatják ki az előzenekarokat. „Nagyon gondosan, nagyon odafigyelünk erre. Most Avatar országnak vannak egyszemélyes zenekarai, különböző punk csapatai, cirkuszi mutatványosai. És most megint van egy egyszemélyes zenekarunk és egy ír-punk csapat. Mindez azért van, mert fel akarjuk építeni az estét, hogy végül valami különlegessé váljon. A lendület is nagyon fontos része ennek. Az első, hogy azt akartuk, hogy a művészek jók, nagyszerűek legyenek. És azt hiszem, nagyszerű művészeket találtunk.” „Mindig úgy próbálunk nyitó produkciókat találni, hogy azok kiegészítsék egymást.”


Mivel vannak ilyen mondások, hogy "semmi sem tart örökké", "mindennek vége lesz egyszer", így felmerül a kérdés, hogy igaz ez a Királyságra is? „A királyságnak nincs vége. Elveszítjük a Királyunkat, de ő mindig visszatér. Ez a fő üzenete a King After King című dalunknak és ez magyarázza el legjobban ezt. Avatar ország időtlen, mint a kultúrája és a metal stílusa, mert a zenénk nem kötődik semmilyen jelenlegi trendhez, soha nem lesz divatjamúlt. Ebből adódóan, ez teszi igazán a metal zenét örökkévalóvá. Ugyanez igaz Avatar országra is a Királyra is.”

Köszönet Johannes Eckerströmnek és Balázs Konrádnak (A38)!
H.Kriszti, sw

No comments:

Post a Comment