2.11.2019

Avatar, The Mahones, Dylan Walshe - Budapest, A38 hajó, 2019. február 04.


Először is, nagy hála a szervezőknek, hogy az Avatart idehozták Budapestre! Talán érdekességként szolgálhat, hogy az együttes első magyarországi fellépése ezen a hajón volt 2008-ban. Igaz, akkor még előzenekari minősítésben foglalták el a színpadot. 2009-ben szintén vendégeskedtek nálunk (akkor sem ők voltak a főszám), aztán tíz évig semmi. Közben a csapatnál arculatváltás történt, sorban adták ki a jobbnál jobb lemezeket és nagy fesztiválokon úgymond "ellopták a show-t". És itt a jelen, ahol már egy Avatar országgal találjuk szembe magunkat, melynek élén a Király áll. Az sem mellékes, hogy főzenekarként "telthajót" hoztak össze.

Lássuk, kik szerepeltek még ezen az estén! Dylan Walshe lépett szerényen a színpadra. Rövid köszöntés után, el is kezdte műsorát a City Sisters c. dallal. A közönség vevő volt műsorára és tapsolással segített a dal alá. A hangszálaival, az akusztikus gitárral és a szájharmonikával remekül bánó "egyszemélyes zenekar" a Your Belly, Not Mine-nal folytatta rövid blokkját. Dylan először járt nálunk és örömét fejezte ki, hogy itt lehet. A Death Dance után, megtudhattuk, hogy Írországból származik, de most Nashville-ben él. Következett egy The Clash feldolgozás, a Straight To Hell. Persze, a zenész saját stílusához igazítva. A gyorsabb tempójú Gone-t szinte végigtapsolta a közönség. Utána Nicole, a The Mahones harmonikása segített be Dylannek a Star Of The County Down című ír balladába. Ismét egy folk feldolgozás jött, a Raggle Taggle Gypsy. Utolsóként egy Son House dal, a Grinnin’ In Your Face hangzott el, melynél Dylan letette gitárját és csak simán elénekelte a nótát, miközben a hallgatóság tapssal kapcsolódott az előadásba.

Még mindig Írországot érintve, a kanadai illetőségű ír-punkban utazó szép hosszú múltra visszatekintő The Mahones foglalta el a terepet. Számukra nem ismeretlen Budapest, hiszen már megfordultak párszor errefelé. Nem sokat lacafacáztak, belecsaptak a mulatozós hangulatú A Great Night On The Lash-be, melyet a Paint The Town Red követett. Finny-nek nem volt nehéz az emberek buzdítása. A Shakespeare Road és a The Wild Rover sem altatódalnak születettek. Az énekes valószínűleg belopta magát a rajongók szívébe Avatart dicsérő szavaival :). A punk rock himnusznak beillő Punk Rock Saved My Life után, Virág Lili, a Firkin hegedűse csatlakozott a The Mahones-hez és közösen adták elő a Stars (Oscar Wilde) című szerzeményt. A The Hunger & The Fight-ban Dylan is bővítette a legénység létszámát. A The Auld Triangle Brendan Behan The Quare Fellow c. darabjában hangzott el először. Ez a nyugis rövid dal végül átcsapott a Drunken Lazy Bastard-ba, mellyel a The Mahones el is búcsúzott mára a közönségtől. Azt hiszem, kellőképpen előmelegítették a terepet az Avatar számára.

Noha az A38 színpada kisebb, mint a SimmCity-é (ahol nemrég volt szerencsém látni a csapatot), de ez semmit nem rontott a színpadképen. Az Avatar ugyanolyan jól mutatott kisebb színpadon, mint a nagyobbon. Már a bejövetel is hatásos volt, amikor a betűk egyesével gyulladtak fel. És kezdetét vette a produkció az A Statue Of The Kinggel. Majd Kungen király elfoglalta helyét a trónon, miközben a háttérben fanfár szólt. Miután nyakába akasztotta gitárját, övé lett a főszerep. Hogy miért is Király? Elég volt meghallgatni, amit ennél a dalnál produkált Őfelsége. Amúgy Kungenhez nemcsak a neve, hanem a fazonja miatt is illik a király titulus. Maga a Legend Of The King elég hosszú, de mégsem válik unalmassá. Nagyon változatos témák vonulnak fel benne. Kb. minden megtalálható, amitől az Avatar az, ami. Johannes tenyeréből úgymond ettek az emberek. Nem csak termetre hatalmas, hanem frontemberként is kiváló. Valószínűleg az elfogultság is íratja velem, de szerintem, manapság az egyik legjobb "karvezető" a színtéren. Mikor elhangzott tőle, hogy "végre, az Avatar visszatért Budapestre", jó nagy ováció tört ki. Aztán jött a "Horns in the air!" felszólítás, ami mostanában a Paint Me Red című dal előszele. A darálósabb King's Harvest után, következett a Bloody Angel jellegzetes gitár intrója Kungentól, melyhez Tim csatlakozott. Johannes múltat idéző vörös kabátjában adta elő a dalt. Természetesen, a rajongók ezt a dalt is végigénekelték a csapattal. Lélegzetvételnyi szünet után, a For The Swarm mozgatta meg a nyakizmokat. Aztán Johannes kicsit anekdotázott, hogy mikor 2008-ban az Obituary előtt léptek fel ugyanitt, nem tetszettek egy srácnak, de a barátnője nagyszerű volt, viszont Budapest csodás volt és Johannes alig várta, hogy visszajöjjön. Továbbá megjegyezte, nem kell megint tíz évet várni. Aztán eszelősen bekonferálta a Get In Line-t, amit a szintén eléggé intenzív Tsar Bomba követett. A zöldbe borult színpad átadta magát a Tower sötét hangulatának. Itt a végén egy buzgó rajongó picit felgyorsította az eseményeket a refrénnél, mire Johannes poénosan megjegyezte, hogy "ezt már megbeszéltük tegnap, nem? Lassíts!". Következett egy kis játék az egybegyűltekkel, mely a The Eagle Has Landed-be torkollott. Őrült, énekes bohócunk utalt a hőmérséklet emelkedésére, melynek vége a Let It Burn lett. A frissebb King After Kinget a 2009-ben született Reload követte. Vicces, ahogy Johannes Kungen mellett "hülyéskedett" a gitárszóló alatt :). Mellesleg, elég szépen megtanulta, hogyan kell Budapestet kiejteni! Mikor belekezdett a "look like a freakshow, sound like a freakshow" szövegelésbe, mindenki tudta, mi jön. Igen, a Smells Like A Freakshow! Előkerült a koponyás mikrofonállvány és felcsendültek a Torn Apart hangjai. Végén, a zenekar levonult egy rövid időre. A rajongók nagy avatarozásban törtek ki. Még szép, hogy a banda nem lép le csak úgy. Vissza is tértek fehér kabátban (Kungen, a Király aranyszínűben) és buborékeső kíséretében a The King Welcomes You To Avatar Country jött. A nagy pozitív hangzavar után, Johannes megköszönte a rajongóknak, hogy megjelentek és teltházassá tették a bulit, ami egyben azt is jelenti, hogy semmi nem tarthatja vissza az együttest attól, hogy újra eljöjjenek. Szavai hatására AVATAR, AVATAR skandálás tört ki. Johannes nem nagyon találta a szavakat, ami nála azért eléggé ritka. Ez a koncert egyik legszebb pillanata volt. Nem hittem volna, hogy ennyire szeretik nálunk ezt az együttest. Johannes mindenkit megnyugtatott, hogy lesz még egy dal. Humoros, metal zenét éltető monológja a Hail The Apocalypse bevezetője volt. És mikor megint elhangzott a "horns in the air", el is kezdett zakatolni a dal. Nagy tapsot kapott az együttes, a rajongók pedig pengetőket, dobverőket zsebelhettek be és végül, de nem utolsósorban, egy remek koncertélménnyel gazdagodhattak.

Nagyon jó volt látni Budapesten az Avatart és tényleg remélem, nem kell tíz évet várni rájuk!



    
                                   

Dallisták:

Dylan Walshe
1. City Sisters
2. Your Belly, Not Mine
3. Death Dance
4. Straight To Hell (The Clash feldolgozás)
5. Gone
6. Star Of The County Down (ír ballada feldolgozása)
7. Raggle Taggle Gypsy (tradicionális folk dal)
8. Grinnin’ In Your Face (Son House feldolgozás)

The Mahones:
1. A Great Night On The Lash
2. Paint The Town Red
3. Shakespeare Road
4. The Wild Rover
5. Punk Rock Saved My Life
6. Stars (Oscar Wilde)
7. The Hunger & The Fight
8. The Auld Triangle (feldolgozás)
9. Drunken Lazy Bastard

Avatar:
1. A Statue Of The King
2. Legend Of The King
3. Paint Me Red
4. King's Harvest
5. Bloody Angel
6. For The Swarm
7. Get In Line
8. Tsar Bomba
9. Tower
10. The Eagle Has Landed
11. Let It Burn
12. King After King
13. Reload
14. Smells Like A Freakshow
15. Torn Apart
16. The King Welcomes You To Avatar Country
17. Hail The Apocalypse

sw

No comments:

Post a Comment