1.19.2019

A mánia első éve


2017 őszén kezdődik a történetem. Egy magánjellegű dolog miatt összetört állapotban voltam, és nem nagyon tudtam meglátni a jót az emberekben... Mint oly sokan mások is, én is a zenében kerestem a menedéket, hogy újra erőre kapjak... Így megörültem, amikor megláttam, hogy 2018. január elején Vikidál Gyulát ünnepelhetjük az Arénában. Rögtön lecsaptam egy jegyre, ezt látnom kell! Nagyon régóta szeretem a hangját. Egyszer régen pont a házunk kapuja előtt sétált el, amikor én jöttem ki. Biztos mulatott rajtam magában, mert én csak megkövültem álltam és bámultam... mukkanni sem tudtam, hogy a Hang itt van! :)
Sokat kalandoztam a neten is, hallgattam az utamba kerülő dalokat, amikor felbukkant Gamsz Árpád egyik régebbi kis videója... Megakadt rajta a tekintetem. Igen, nő vagyok, előfordul az ilyen :). Belehallgattam, és leesett az állam. Úristen, micsoda hang, milyen őserő - és hiteles! Arra gondoltam, hogy szívesen meghallgatnám Vikidál Gyulával közös dalban. Ekkor még nem tudtam, hogy amit gondoltam, az akkor már működött. Keresgéltem, akkor láttam, hogy a Mobilmánia énekese lett, tehát január elején őket is látni fogom. Minden kívánság így teljesüljön!
Az Aréna koncert óriási élmény volt, igazi zenei orgia. Hatalmas energiák mozogtak, és amikor Gyula és Árpád, a két Hang együtt volt a színpadon... huhh, tökéletes. Külön öröm volt látni ahogy egymáshoz viszonyulnak, az egymás iránti tiszteletet. A Mobilmánia egészén is leesett az állam. Bevallom, addig azon túl, hogy névileg tudtam, hogy léteznek, nem érdeklődtem munkásságuk iránt. De egy nagyszerű zenekart ismertem meg akkor este, olyan pozitív kisugárzással, olyan életenergiával, ami elkezdett engem helyrerakni, már akkor, ott. Sokáig dobolt az agyamban annak az estének a hangjai, szívemben az érzései. Igen, elkezdett gyógyítani. Örültem, amikor híre jött, hogy májusban a Barba Negrában ismétlés lesz. Közeledve a naphoz, azért féltem is, nem lesz-e némi csalódás, nem értékeltem-e túl magamban azt a januári estét? De nem, megint ugyanaz történt. Ott vettem meg a Vándorvér albumukat is. Az album telitalálat volt számomra. Nem volt még olyan lemez, ami ennyire, szinte 100%-osan rólam/nekem szólt volna (meg még jónéhány ezer másik emberről/embernek :) ). Hallgatása a mindennapok részévé vált, azóta is folyamatosan, talán az egy tucatot sem éri el azoknak a napoknak a száma, amikor nem szólt a fülembe Mobilmánia. Persze néztem régebbi felvételeket is, és nem csorbítva az előző felállások teljesítményét, de számomra most, Árpád hangjával és egyéniségével tűnik a zenekar kerek egésznek. Természetesen ez elfogultság is lehet, mivel már ő volt az énekes, amikor megismertem az együttest. Eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó is lenne a régebbi számokat is hallani vele nem csak koncerten, de volt egy futó gondolatom az angol nyelvű változatokra is... No most vagy én találom ki, hogy mit tervez a zenekar, vagy olvasnak a gondolataimban, mert megszületett az a dupla cd, ami pont erről szól. Beszereztem, és életemben először tettem olyat, hogy beálltam a sorba aláírattatni. Mert fontosnak éreztem, hogy ott legyen a cd borítóján mindegyikük kézjegye, hogy így is egy kicsit velem legyenek.

2018. január óta eltelt egy év, és beépültek mindennapjaimba.

Nem volt kérdéses számomra, hogy a január 18-i koncertjükre elmegyek, főleg úgy, hogy a P.Box lesz az est másik fő műsorszáma. Nem tudom, kitől származott az ötlet, de áldassék a neve! Nem csalódtam, egy újabb remek este áll mögöttem.
A P.Box-ot időtlen idők óta nem láttam élőben, így hatalmas élmény volt megfürdőzni a zenéjükben. Koroknai Árpád hangja, energiája fantasztikus. Bár tett arra utalást, hogy meggyűrte mindannyiunk fejét az idő, de ez nem igaz, legalábbis rá nem. Ugyanaz a hatalmas hang, ugyanaz a fergeteges lendület jellemezte most is, mint amikor anno láttam. A koncert elejétől sokan voltunk és azonnal felizzott a hangulat is. Elröppent gyorsan a műsoridejük, az utolsó blokkban Varga Miklós csatlakozott hozzájuk, fokozva az amúgy sem tespedt hangulatot. Nagyon jó volt látni-hallani őket!
A szokásos közjáték (színpad rendezés) után indította műsorát a Mobilmánia. Az elmúlt napokban, hetekben szavazhattunk, kérhettünk dalokat, hogy mit játsszanak el. A szavazáskor a Vándorvér albumról kértünk nagyon sokat, ennek megfelelően az est vezérfonala ez az anyag lett. Nem hiába, egy borzasztóan erős albumot sikerült összeállítani. Nagy öröm volt számomra, hogy a Nincs szivárvány című dalukat is előadták, ezért külön köszönet! Egy nagyon jól összeállított műsort kaptunk, pörgéssel, hatalmas energiákkal. Gamsz Árpád elemében volt, nagy lendülettel, nagyszerű énekkel, remek gitárjátékokkal vitte végig a koncertet, ahogyan a többiek is. Nagyon jó volt látni mindkét zenekart, ahogy csapatként, együtt és egymásért és értünk zenéltek, énekeltek. És nagyon jó volt látni a közönséget is, ahogy együtt élt-lélegzett ezekkel a remek emberekkel.
Remélem, hogy a jövőben még lesz szerencsénk újra, egy estén belül találkozni ezzel a két együttessel!

Végezetül, az egy évem margójára...
Kedves és Tisztelt Mobilmánia tagok! Én egy visszahúzódó (és gyáva kukac :) ) emberke vagyok, aki nem tudna elétek állni és élő szóban kimondani, így ebben a formában mondok köszönetet és hálát Nektek azért, hogy vagytok, hogy zenéltek/énekeltek, hogy tudtotokon kívül ápoltátok lelkemet, hogy újra tudok hinni abban, hogy van még jóság és tisztaság ebben a világban (még ha olykor nehéz is rábukkanni) ! Köszönöm!

H.Kriszti

No comments:

Post a Comment