Garden Of Eden: Mondd tovább (Nail Records-Paranoid Records [Erdély])

Az Édenkertben tevékenykedő vámpírok kitartó munkájának eredményeként, új gyümölcs termett. A héja, bár a szürke dominál rajta, megmozgatja az ember fantáziáját. A rácsok mögé kényszerült arc olyan, mintha mondaná tovább, ha tudná. Vajon mit? De benne van a külső szemlélő kérlelése is. Lévén gyarló teremtmény, nem bírtam ellenállni a kísértésnek, s beleharaptam eme gyümölcsbe.

Az út megnyílt előttem, elindultam rajta. A kicsit melankolikus dallamok ellenére, pozitív kicsengésű a szerzemény, kis reszeléssel az elején, ami jó
albumnyitóvá teszi a nótát. A Vad álom, címéhez méltóan keményebben kezd. Az együttes "'roll-osabb" oldalát mutatja. Binci énekét szépen kísérik a női vokálok. A Fényhozó egy középtempójú korrekt dal, könnyen dúdolásra késztető refrénnel. Elérkezett az a pillanat, melynél kirázott a hideg, pedig a hőmérséklet nem tartott fúrást a mélyben. A Holdtánc sokszínűsége magával ragadott. A lassabb, vonósrészek líraiságával, a zaklatott, lüktető ritmusok állnak szemben egymással remek megértésben, közéjük ékelődve egy igazi fémes gitárszólóval. A szenvedély szinte szétfeszíti a dalt. Minden kellék benne van, ami a Garden Of Eden-t jelképezi. A nyugodtan kezdődő Valaki vár, jó kis bólogatós darkos nótává serken. Már látom a közönséget, ahogy Binciék vezényletére előadja a refrént :). A Vérkirályban a lassabb és középtempójú részek váltakoznak. Ami jó értelemben megbolygatja az egyensúlyt, az kb. a 4. percnél bejövő röpke zúzda. Elérkeztünk a címadó dalhoz. Remek Garden nóta, magával ragadó refrénnel. Közönségkedvenc-gyanús darab. A My time mélységbe húzó darkos zakatolása után, szaporább ritmusokkal remegteti a hangfalakat a Vampires of Eden. Bónuszként felkerült a Find a way, mely a Mondd tovább angolosított verziója, a sejtelmes intrójú The crosses cry a Vérkirály angol testvére és az Under stars, mely a Fényhozó köntösét öltötte magára. A füleknek szóló részt az Outro zárja. Az öt angol nyelvű dal promóciós célokat (is) szolgál. Remélhetőleg, megértő hallgatóságra találnak külhonban.

Fülbemászó dallamok, szigorú riffszőnyegek, könnyen befogadható refrének, költői szövegvilág jellemzi a számokat. Kiforrottabb lett a zene, méltó folytatása a Búcsú az Édentől című albumnak. Érezni, hogy a srácok - Nyúzó Imre ének, Tóth Mihály dobok, Galambos Zoltán gitár, Horváth István gitár - komolyan vették a munkát és mindent beleadtak. Szinte lelke van a daloknak. A következő lemeznél talán, jobban lehetne "erőltetni" azt a bizonyos "'roll"-os oldalt. Dicséret illeti a közreműködő zenészeket (Kisduda Árpád - billentyű, Bangha Tamás - basszusgitár, Polly (Black Leaves), Veres Szilvia, Tanka Balázs (Turbo), Gábor "Chrys" Krisztián (The Moon) - vokál, Szalai Ildikó - hegedű és Kakuszi Kata - cselló) és az anyag megszólalásáért felelős Hidasi Barnabás hangmérnököt is.

Elérkeztem a másik oldalhoz, mely különös aromát kölcsönzött, s különböző látomásokat varázsolt elém. A DVD mellékleten (Vampires Of Eden) megtalálható a Lélekmadár, az Álomkéz és a My time klipje, a februári A38-as hajón lecsengett koncertről két dal (Valaki vár, Fényhozó), a Gothica 6.66-on rögzített Az út, a Mondd tovább és a Lélekmadár, továbbá két Fotógaléria (az Az út és a Holdtánc aláfestésével).

A dualdisc formában napvilágot látott kiadvány minden dark'n'roll hívőnek ajánlott csemege. Akik még kételkednek, ellátogathatnak az Édenkert vámpírjainak MySpace fészkére: http://www.myspace.com/vampiresofeden.

Köszönettel, jól laktam.

SW, akinek nem akadt torkán a falat

(Rockpolis Media)