Black-Out: A szív diktál (2008) (Edge Records - P. R. [Erdély-Ro])

Nem tudok róla, hogy a Black-Out-nak Erdélyben jelentősebb rajongótábora lenne. A kiadóval ezekről a miértekről beszélgetve, valami olyasmire jutottunk, hogy a Csányi "nővérek" csapatának a szövegvilága nem annyira direkt mint pl. a Pokolgép / Kalapács / Ossian/Moby Dick mondanivalója és talán ezért nem sikerült a Black-Outnak betörnie a konok székelyekhez. Pedig hát mindenik B-O album egy színes utazás úgy zeneileg, mint szövegileg.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem sem sikerült mindenik albumukkal maradéktalanul megbarátkoznom, de azért elismerem Csányiék munkásságát. Az utolsó, Kowával
készült Rádióaktív CD, annak idején rengeteget pörgött a lejátszómba és most is kellemes bizsergés fog el, ha azokra a dalokra gondolok. Furcsa is volt, hogy egy annyira jól sikerült album után Kowalsky mégis a másik csapatát a, Vegát választotta, de hát ilyen az élet...

Kíváncsian vártam az új dalos pacsirta felbukkanását. Csordás Robi ugyan nem Kowa, de rendesen helyt áll a gáton. Sokáig tökörésztem, hallgatgattam, próbáltam megfogalmazni magamban a véleményemet az új (már nem annyira :)) Csányi művekről, de igazából most sem tudom, hogy hova tegyem őket. Jók a dalok, a szövegek sem lettek gyengébbek, de valami miatt nem tudok 100 %-ig megbarátkozni a CD-vel. Tudom, hogy a kreatív zenészek nem igazán szeretik, ha a kritikusok és/vagy a rajongók korábbi, jól sikerült albumaik megírásának az ismétlését várják el tőlük, de én akkor is az Esőnap és Rádióaktív CD-k, akár kereszteződését hallgatnám szívesen egy következő Black-Out albumon.

A CD mellett, a tokban ott figyel a 15 éves jubileum unplugged koncertjének a felvétele, még Kowával. Igazi csemege!

Album pontszám:

7/10 Sch

(Rockpolis Media)