The 69 Eyes: Hollywood Kills - Live at the Whisky a Go Go (Virgin Music, 2008)

2007 elég mozgalmasan zajlott a finn The 69 Eyes számára. Végigturnézták szinte az egész évet és megjelentettek egy új albumot is. 2008-ban elérkezettnek látták az időt egy koncertlemez kiadására. A felvétel kb. egy évvel az Angels előtt került rögzítésre a - na, ki találja ki? - híres Whisky a Go Go-ban, ezért max. a Devils-ig juthatunk el a diszkográfiában. Akik begyűjtötték a DVD-s Angels-t, vagy a Devils+Angels DVD-vel kiegészített kiadványt, már találkozhattak pár itt szereplő dallal. Sokan a csapat szemére vetik az "elamerikaiasodást", ők már a cím láttán menekülni fognak :). Az album címe szinte "fricskaként" hathat rájuk, megcsúfolva a 2002-es Paris Kills-t.

Egyébként helsinki vámpírék nagyon jó kis listát tettek maguk elé a deszkákra. Azért haverság ide, vagy oda, Bam Margera konferálását kihagytam volna. Nem jön be nálam az a fajta ökörködés, amit képvisel. OK, itt még egész tűrhető. És jöjjön a lényeg! Főként a 2004-es Devils dalai viszik a vezérfonalat, mint pl. a címadó dal, a Christina Death, a Hevioso, a Feel Berlin - persze, itt középtájon "feel hollywoodozással", a Sister Of Charity és a Lost Boys. A kimaradhatatlan slágerek is megtalálhatóak, mint a Don't Turn Your Back On Fear (Paris Kills, 2002), a Betty Blue (Paris Kills), a The Chair (Blessed Be, 2000), melyben Jyrki szabadabban hozza a dallamokat, a Gothic Girl (Blessed Be) - állati jól szól benne a szinti, a Dance D´Amour (Paris Kills) és természetesen a Brandon Lee (Blessed Be). Leporolták az 1997-es Wrap Your Troubles In Dreams-t, mely szerintem, jobban hangzik így, mint amikor még Jyrki nem ment le olyan gyakran a pincébe :). Hallgassátok meg pl. a Ghost maxin stúdió változatban! Ennél régebbre nem is mentek vissza saját dalokat illetően, pedig kíváncsi lennék egy Dream Master 20xx verzióra :). Talán meglepőnek tűnhet, hogy egy goth irányzatban befutott együttes Ramones nótát dolgoz fel, de tudjuk, hogy azóta eltelt pár év és a srácok lazábbra vették (ismét) a figurát. Az 1978-as Road to Ruin albumról az I Just Want To Have Something To Do jó áll nekik. Egyedül a klasszikus 1999-es Wasting The Dawn-t hiányoltam a listáról. Azt még bepréselhették volna.

Jól szól az anyag, jó pont, hogy nem keverték le túlságosan a közönséget. Így "életszagúbb" az egész. Érezhetően jó hangulat uralkodott a helyiségben. Ez a koncertalbum, némi fáziskéséssel, pontosan mutatja, merrefelé tart a The 69 Eyes. Az embernek óhatatlanul eszébe jut a 2003-as Helsinki Vampires DVD. Talán az volt a választóvonal. Nekem bejön a goth-osabb és a rockosabb/glamesebb The 69 Eyes is. Ilyen téren nem tudok beléjük kötni. Akik nem bírják a whisky-t, leemelhetik a polcról a Helsinki Vampires DVD-t.

SW

(Rockpolis Media)