11.06.2020

Trident: Beat (2020)


A berettyóújfalui Trident zenekar nem ma kezdte pályafutását. Múltja 1989-ig nyúlik vissza és egy hosszabb megtorpanás után, pár évvel ezelőtt ismét összeállt a csapat, melynek erős jelei például a nemrég megjelent Beat című album dalai is (ezt megelőzte egy Best of LP és a Mindenen kívül EP 2019-ben). Fontos változás, hogy mivel Paszti úgy döntött kiszáll, helyére Papp Norbert (KabinLáz) érkezett. A hallottak alapján, nagyon jó választásnak bizonyult.

Mielőtt zeneileg pötyögnék pár sort, kezdeném a borítóval, mivel ez az első, amibe általában belebotlik az ember egy CD-vel kapcsolatban. Oké, manapság már ott vannak a digitális platformok és együtt lehet kóstolgatni a "képet" és a zenét. Szóval, a Beat-ről első ránézésre mindenféle asszociációk jutottak eszembe. Pl. a kép kicsit olyan 50-es, 60-as éveket idézi és hát akkor volt a beat-korszak. Egy box jelenet pillanatának ábrázolását láthatjuk. Ezzel kapcsolatban is felmerül a "beat" szó.


Majd a zenét hallgatva, megint maradtak a nosztalgikus gondolatok, csak pár évtized ugrással. A 90-es évek hullámai kezdek kiáramlani a hangfalakból. Ekkortájt találkoztam először a Tridenttel. Pontosan 1996-ban, mikor az Újabb technológiák megjelent. Nos, a Beat nem követi azt a nyomvonalat, hanem a grunge elemeit szövi bele egy modernebb köntösbe. 

Az albumot hallgatva nehéz kifejezetten csak arra koncentrálni. Óhatatlanul elrepíti az embert a grunge világába, sorra villannak be a zenekarok (Alice In Chains, Pearl Jam, Black-Out...), az emlékek,  a régi koncertek.

Már rögtön a nyitó Kísértés cím dallal is "kísért a múlt". Nem tudom, más hogy van vele, de nekem teljesen "tridentes" a hangzás/hangszerelés/ének "trió" mely a 90-es évek és a modern rock/metal keverékéből lett összegyúrva. Útvesztőben találjuk magunkat, elragad a  hangulat. Mellesleg, az Útvesztő a The Cult-ot is felidézte bennem. Most jelzem, hogy érdemes odafigyelni a dalszövegekre, érdekesek, néha nehezebben emészthetőek, és remek "szösszeneteket" lehet benne találni, mint például
"Nézzük, mi van mögöttünk / Az út végén".  Az albumon találhatók dinamikusabb szerzemények, mint pl. a Medveölő, amely érzékletes képet fest az élet-halál mezsgyéjéről, a lélek kiszabadulásáról. Idesorolnám Bakancslistát és az Egyre közelebb című dalt is, mely egy kis befelé fordulós életképet fest le, ahol önmagunk, a legbelső lényünk szól hozzánk. A Szakadék az öngyilkosság gondolatával küszködő embert mutatja be, kit saját bűntudata próbál megmenteni. A mondandót igazán érdekes és egyedi gitárjáték teszi izgalmasabbá. Ha már a nosztalgiázás felmerült, tematikailag a Sing Sing Valamiben hinni kell c. dalát tudnám hirtelen megemlíteni. A másik csoportba a kicsit elszállósabb dalok tartoznak. Ezek között van például a Reggeli dal, a maga erőt adó négysorosával: "Talán szűköl és vonyít, Benned a sokat tűrő állat, De nem adja fel, megbékél, Ha a jó úton járhat". Itt van az Ami megmarad a maga borús gondolataival, hatásos szóképeivel: "Az élet vérengző álom, tépi a jövőt". Az album záró dala az a Rád vár, amelyre egy igazán jó klip készült, ami a maga egyszerű és mégis hatásos kivitelezésével tulajdonképpen tükrözi az egész lemez hangulatát.


A Tridenttel egy óra alatt évtizedeket léptem át, elmerülve a grunge világában. A régebbi generáció számára kellemes emlékeket ébreszthet az album, a maiak pedig megismerhetik a műfaj hangulatát, hatását.


Dallista:
01. Kísértés
02. Jobb lesz
03. Útvesztő
04. Égig ér
05. Fehér zaj
06. Medveölő
07. Hangold át!
08. Ami megmarad
09. Bakancslista
10. Úgy, mint eddig
11. Egyre közelebb
12. Reggeli dal
13. Szakadék
14. Otthon
15. Rád vár

Trident:
Papp Norbert - ének
Demeter Zoltán - gitár, ének
Papp Zsolt - dob
Kahut János - basszusgitár

No comments:

Post a Comment