Breaking

1.21.2020

The Cult, 2007. június 25., Petőfi Csarnok

Immár harmadszorra látogatott hozzánk a The Cult és végre teljes önálló koncertet láthattak és hallhattak a Petőfi Csarnokba látogatók.

A nézők eleinte lassan szállingóztak a melegben, de bőven volt idejük. A kezdés 19.30-ra volt meghirdetve, de a hangfalakból csak kb. 20.40-kor bújt elő az intro. Nem tudom, mi tarthatott ilyen sokáig. A The Cult két fő mozgatórugója, Ian Astbury énekes és Billy Duffy gitáros mellett Mike Dimkich (gitár), Chris Wyse (basszusgitár) és az Exodus-ban, a Testamentben és a White Zombie-ban is megfordult John Tempesta (dobok) alkották a csapatot.

Az együttes egy jó kis "best of" műsort állított össze. Mindegyik albumukról elhangzott egy-két dal. Elsőként az 1984-es Dreamtime albumról játszották el a Horse Nation-t. Aztán jöttek a régi The Cult slágerek, mint az 1985-ös Love-ról a Nirvana, Spiritwalker, az 1987-es Electric-ről
az Electric Ocean, az 1989-es Sonic Temple-ről a Fire Woman, az 1996-os High Octane Cult válogatáson található In The Clouds, az 1991-es Ceremony-ről Wonderland, az 1993-as Pure Cult-ról a The Witch. A koncertől nem hiányozhatott Ian tamburinkollekciója sem, melyből legalább két darab a nézők közt landolt és a rumbatök. Következett egy rövid akusztikus blokk. Előadták a Start (mely az 1994-es albumon található) és a Revolutiont. Felcsendültek a Rain jellegzetes dallamai is. Majd bemutattak egy új dalt, az I Assassint, mely a szeptemberben megjelenő Born Into This című albumon fog szerepelni. A számból ítélve, a rajongókat nem éri csalódás ősszel. Hamisíthatatlan Cult szerzemény. A programban helyet kapott még a The Phoenix, a Wild Flower, a 2001-es Beyond Good And Evil-ről a Rise és a Love Removal Machine. A 22 órás határ miatt, szinte észre sem lehetett venni a ráadás előtti szünetet. A csodálatos lírai hangvételű Edie (Ciao Baby)-vel és a nagy sikerű She Sells Sanctuary-vel búcsúzott el a zenekar.

A két őstag "ellentéte" ezen az estén is kijött. Ian mosolyogva konferálgatott és megcsodálta a Holdat (:)), míg Billy kicsit mintha idegesebb lett volna a kelleténél. Pl. az akusztikus blokk előtt a színpadra állított két szék közül az övét "pofon csapta" és a kontroll ládára telepedett le. Persze, aztán megbarátkozott a székkel :).

A műsorban szereplő dalok mind azt bizonyították, hogy a Cult zenéje időtlen. A különböző stílusok száguldoznak az éterben, de az Ian Astbury-Billy Duffy páros alkotta muzsika megőrzi egyediségét, korszerűségét úgy, hogy nem megy át ismétlésbe, vagy unalomba.

Öröm volt ilyen csapatot látni. Méltóak nevükhöz :). A hangzással sem volt gondom. A teltházas koncert szépséghibája a "22 órás" mumus. Olyan volt, mintha elnyisszantották volna a bulit. Itt én is elvágom a szöveget, remélve, hogy nem kell újabb 17 évet várnom egy ilyen NAGY Cult koncertre :).

http://www.thecult.us/
http://www.myspace.com/cultmusic

SW
(Rockpolis Media)

No comments:

Post a Comment