Mivel mindketten szeretjük az Avatart, követni szoktuk a körülöttük lévő történéseket. Johannes hívta fel a rajongók figyelmét az iráni Confess-re és a csapattal történtekre, melyek nyugati szemmel nézve, megdöbbentőek. Meghallgattuk a dalaikat, és egyből kiderült számunkra, hogy egy igazán jó bandát sikerült fellelni. És a háttértörténetüket megismerve, nagy tiszteletet érdemelnek a srácok, amiért nem adták fel. Nikant, az együttes motorját kérdeztük a múltról, a jelenről és a jövőről.
Az együttes neve Confess. Tulajdonképpen, mit szeretnétek megvallani?
Azt, hogy manapság probléma van ezzel a világgal! Ahogy a kormányok azt vezetik és az emberek többsége támogatja ezeket a megszállottakat, akik magukat "a világ vezetőinek" nevezik. Szándékosan, vagy hallgatásunkkal támogatjuk a politikájukat! És sok olyan dolog van, ami eszközként használ minket, mint a vallás, a média, a fasizmus, kapitalizmus stb... Ez az, amit leginkább meg kell gyónnunk!
Hogyan találkoztál először a metal zenével?
Az általános iskolában egy barátom adott nekem egy CD-t. Azt javasolta, menjek haza és hallgassam meg! A CD műholdas TV-ből felvett videoklipekkel volt tele. Olyan csapatok voltak rajta, mint a Slayer, a Metallica, a Slipknot, a Linkin Park, Dimmu Borgir... Abban a percben, amikor lejátszottam: Bumm! Egyből megváltozott az életem! És tisztán emlékszem, hogy az első a Slipknot (Sic) című dalának egyik koncertfelvétele volt. Eldobtam az agyam ettől a hangzástól és attól az energiától, ami benne volt! Előtte rap-et hallgattam (még mindig szeretem a 90-es évek lírai hip hop-ját), de 9 évesen ennek a stílusnak a hangzása annyira hipnotizált, hogy azt mondtam magamnak: "Nézd, nem akarok karriert, munkát, pénzt, házat, autót, családot stb... Csak ezt akarom! Életem végéig csak ezt akarom csinálni!"... És ez azóta is így megy, és nagyon örülök neki!
Honnan jött az ötlet, hogy egy olyan szigorú törvényekkel rendelkező országban, mint Irán, létrehozz egy ilyen együttest?
Azt hiszem, csak szenvedélyből! Tudjátok, soha nem érdekelt, mennyire leszek sikeres ezzel, vagy meddig jutok el vele. Soha nem érdekelt, mennyire lehet veszélyes ezekkel a dalszövegekkel egy olyan helyen, ahol a rendszer nem tolerálja az olyan forrófejű, nagyszájú egyéneket, mint én, aki nem tudja befogni a száját és egy "gyerünk-gyerünk-gyerünk" mentalitású zenekart! Mint ahogy előző interjúkban is említettem, Iránban is sok metal csapat van. Aktívak, lemezeket adnak ki, egyszer-egyszer engedélyt kapnak a kormánytól, hogy koncertet adjanak. De a Confess másról szól! Mi semmit nem akarunk! Semmit, aminek köze van a rendszerhez! Francba vele! Soha senki nem mondhatja meg nekem, hogyan írjam és adjam elő a saját művem!
Gondolkodtál a következményeken vagy csak követted a saját utad?
Csak csináltam! Ahogy most is... Semmilyen kib@szott hatóság nem érdekelt akkor sem és most sem!
2010 és 2011 között írtam az első, Beginning of Dominion c. album dalait és a teheráni házi stúdiómban 2011 nyarán és őszén rögzítettem. 2012 január 1-én jött ki saját kiadásként. Tulajdonképpen, 2015 novemberéig semmi nem történt, amíg ki nem adtunk még 22, leginkább vallásellenes és anarchikus témájú dalt! De mint tudhatjátok is, addigra már egy teljesen jól összeszedett aktával rendelkeztek rólam ahhoz, hogy végérvényesen letartóztassanak. Sok bizonyítékot összeszedtek, és a kihallgatóm egyszer elmondta, hogy másfél évig álltam megfigyelés alatt.
Az In Pursuit of Dreams 2015-ben került napvilágra az Opposite Record gondozásában. Hogyan alapítottad meg ezt a kiadót? Más hasonló előadók is csatlakoztak hozzá? Mi történt ezzel a „céggel”?
Nagyon jó, hogy kérdeztétek! Igen, az Opposite Records-t 2014 tavaszán alapítottam és az első küldetése az volt, hogy a Confess munkáit publikálja és terjessze, mert nem volt metal kiadó, mely kockázatot vállalt volna, hogy velünk dolgozzon. Így elkezdtem ezt a kiadót azzal a szlogennel, hogy "Találj egy utat, vagy csinálj egyet!". De az első kiadvány után, amely a 2014 áprilisában megjelent Back to My Future EP-nk volt, voltak együttesek, akik demokat küldtek nekem és szerződni akartak! Ezért gondoltam: "HÉ! Ez érdekes!" Mindig szerettem gyártani és alkotni... A saját cuccaimat mindig én írom és gyártom, de lássuk, tudok-e segíteni másnak és még több hangnak teret engedni. Összegyűjtöttem egy csapatot és elkezdtünk dolgozni néhány együttessel. Viszont letartóztattak és még a korai szakaszban kudarcba fulladt minden! Miközben a rács mögött voltam, az üzlettársaim bedöntötték és lenyúlták az In Pursuit of Dreams c. lemez eladásából származó részesedésünk java részét. Amúgy, csessze meg! Az a múlt. Most pedig, hogy visszavásároltam a kiadót, remek ötleteim vannak, hogy nagy tehetségekkel dolgozzak együtt, nemcsak Iránból, hanem a világ különböző részeiből is! Meglátjuk mi sül ki belőle...
Miután letartóztattak és magánzárkában tartottak, tudva, hogy kivégezhetnek, mi tartotta benned a lelket?
Nem tudom igazán! Nem tudom pontosan a választ. Azt hiszem, a remény abban, hogy egy napon kikerülök innen és újra zenélhetek, újra láthatom a családomat, a szeretteimet... Tudjátok szükség van egy kis löketre ahhoz, hogy előrébb tudj mozdulni. Ezért elképzeltem magam a jövő útján. Egy úton, ahol rátalálok a valódi erőmre és rájövök ki vagyok én valójában, hogy nyomás alatt mennyire vagyok hű a hitemhez! Hogy igazán büszke lehessek magamra és valamire, ami nagyon mélyen bennem van...
2017-ben politikai menedékjogot kértél Norvégiában. Miért éppen Norvégia?
Tévedés! Tulajdonképpen, egyik országhoz sem folyamodtam menedékért! Törökországban voltam az ENSZ védelme alatt és néhány hónapos ottlétem alatt különböző szervezetektől kaptam e-maileket, melyek olyan művészekkel dolgoznak, akik művészetük miatt vannak veszélyben, vagy üldözik őket emiatt. Mondták, hogy kerestek, évek óta tudtak a helyzetemről és most segíteni is tudnak nekem. Néhány héttel később meghívtak, hogy költözzek Norvégiába és művészeti ösztöndíjjal folytassam a munkámat. Miután elfogadtam ezt, szereztek egy sürgősségi vízumot és útlevelet (mert nem volt útlevelem, mivel tilos volt elhagynom Iránt). 2018 decemberében repültem Törökországból Norvégiába. Tehát soha semmi szándékosság nem volt ebben. Véletlen volt.
Júliusban jöttek a hírek, hogy összesen 14,5 évre ítéltek el titeket Iránban, továbbá rád 74 korbácsütést is kiszabtak a metal zene miatt. Hogyan szereztél erről tudomást? Milyen hatással van ez a büntetés az életedre?
Az ügyvédemen keresztül. A fellebbviteli bíróság úgy döntött, hogy megkétszerezi az előző büntetésemet (tulajdonképpen, még annál is többet!), mert a kerületi bíróság 6 évet szabott ki először! Azt hiszem, úgy látták, ennek így kell lennie! Én folytattam az utamat és feltételezem, példát akartak statuálni a többieknek. Példának állítottak a többiek elé és biztosak akartak lenni benne, hogy száműzetésben maradok és nem térek vissza. Tudjátok, kétszer annyit kaptam, mint Gandhi, feleannyit, mint Mandela. De milyen hatással volt ez a büntetés az életemre? Nos, a régi nóta! Kivéve, hogy most már mindig a hátam mögé nézek! Értitek miről beszélek...
Azt már olvashattuk, ahogy az állam (Irán) hozzád áll, de mit mondanak az emberek? Vagyis milyen visszajelzést kaptál a közéletben?
Általában, az emberek elszaladtak előlem félelmükben. Az összes barátom eltűnt! AZ ÖSSZES, és rájöttem, mennyire béna vagyok, hogy barátokat találjak. Haha! De igen... Nagyon magányos napok voltak nem csak számomra, hanem a családomnak, a barátnőmnek és annak a néhány havernak is, akik felbukkantak egyszer-egyszer. Nem mondom, hogy az emberek piszkáltak engem, vagy ilyesmi, de az a bánásmód, ahogy kezeltek, nem könnyített a helyzeten. Főleg, mikor a letartoztatásomról szóló hírek kiszivárogtak! Kitettek az egyetemről, a barátaim félve találkoztak velem, mert tudták, hogy megfigyelés alatt álltam előtte. Titkos ügynökök készítettek rólam, a barátaimról és más emberekről képeket. Még olyanok is, akiket nem ismertem félelemmel és kétellyel álltak hozzám.
Eddig két dal jelent meg a Revenge at All Costs albumról. Mikor várható a teljes anyag és milyen platformokon lesz elérhető? A megjelenés után tervezel turnét?
Jelenleg még nincs pontos dátuma a megjelenésnek, de a határidő 2020 tavaszának vége. Legalábbis, így tervezzük! Eddig egyik kiadóval sem állunk szerződésben. Néhánnyal beszéltünk, de még semmi konkrétum. Mérlegeltünk néhány lehetőséget, de év végéig előállunk valamivel. Már fent vagyunk az összes digitális platformon, de ez a lemez fizikai formátumban is ki fog jönni. Ami a turnét illeti, igen! Minden bizonnyal lesz Norvégiában turné. Nem hiszem, hogy lehetőség lenne egy világturnéról beszélni, amiről a rajongóink kérdeznek, de módot fogunk találni, hogy csináljunk valamit Skandináviában és Európa egyes részein. Nézzük, mit tartogat a jövő...
Persze! Mióta ideköltöztem, kapcsolatban vagyok norvég zenészekkel. Mindannyiuk személyileg és zeneileg is nagyszerű! Néhányukkal vannak tervek és elkezdtünk azon dolgozni, hogy állandósuljon ez. A részletek és a nevek hamarosan bejelentésre kerülnek.
Mivel töltöd a szabadidőd? Van hétköznapi foglalkozásod a zenélésen kívül?
Nincs hétköznapi foglalkozásom. De mindig lefoglalom magam így vagy úgy a zene mellett, olyan dolgokkal, amik a művészethez kapcsolódnak. Szenvedélyesen szeretek utazni a világ különböző részeire! Nagy mozibolond vagyok! Szeretek könyveket olvasni, a természetben sétálni, főleg itt, Norvégia csodálatos tájain! Fesztiválokra, koncertekre járok a barátokkal... Nagyon szeretek főzni és inni. Bár ez a kettő együtt arra vezet, hogy elveszítsem a fonalat. Ilyenkor olyan vagyok, hogy "MI A FENÉT KELLENE EZUTÁN CSINÁLNI?" Haha...
Végezetül, mit üzensz az embereknek?
Csináljátok, amit szerettek! Senkire és semmire ne hallgassatok, csak az érzéseitekre! Maradjatok igazak, maradjatok egyedül, ha kell, de mindig legyetek büszkék és értékesek... Köszönet a kitartó támogatásotokért az évek során! Hálásak vagyunk és reméljük, a továbbiakban is így lesz. "ÉLJ HANGOSAN, HALJ MEG MÉG HANGOSABBAN!"
Köszönjük!
Confess:
Instagram, Twitter, YouTube
No comments:
Post a Comment