Skid Row: Skid Row (30th Anniversary Deluxe Edition) - Rhino, 2019

30 évvel ezelőtt jelent meg a New Jersey-i Skid Row első albuma. Ennek apropójából kijött egy egyelőre digitális deluxe kiadás a Rhino jóvoltából, mely a remaszterelt klasszikus album mellett, egy bónuszdalt és egy koncertfelvételt is tartalmaz. Most pár ilyen-olyan gondolat következik, mely inkább nosztalgiázgatás. Kritikákat úgysem szeretek pötyögni.

Éppen tinédzserkorom közepén jártam, amikor valamelyik TV-csatornán elcsíptem egy Skid Row nevű banda I Remember You című dalát. Hümmögtem, hogy ez nem rossz, nem rossz. Nem sokkal később, ugyancsak ettől az együttestől egy másik klipet is láttam, mely az 18 & Life-ra készült. Itt már csak annyi jött ki belőlem, hogy "Aztaaaa...". Előtte már kóstolgattam a keményebb zenét (Europe, Bon Jovi, Pokolgép), de a Skid Row valami más életérzést hozott. Persze, beszereztem a kazit, átmásoltam és az 18 & Life-ot kb. rongyosra hallgattam. Nem vicc! Természetesen, az egész album is végigment jó párszor a magnóban. Innen kezdve jött elő nálam öltözködésben a "bakancs, farmernadrág, póló" szentháromság, ami a mai napig is fennáll, ha az időjárás úgy akarja. Számomra, Sebastian Bach maga volt a lázadás megtestesítője. Itt nem arra kell gondolni, hogy hatására kocsmákat kezdtem járni, meg balhékat kerestem, de pl. a gimis osztályban én voltam egyedül úgymond rocker. Egy-két "ebbe" a műfajba belecsöppenő emberke volt ugyan, de ők inkább a Nirvana, RHCP, 4 Non Blondes, L7, The Doors felé mocorogtak, ami tudat alatt adott némi lázadás érzetet, hogy azért sem leszek olyan, mint a többség :D.

Már a lemezt nyitó, zakatoló Big Guns is kész felüdülés érzetet okoz, amit a szintén szapora Sweet Little Sister csak tovább erősít. A refrén dallama is könnyedén megmarad a fejben. A Can't Stand A Heartache-nél kicsit csökken a löket, de ezt a súlyosabb Piece Of Me már el is feledteti. Ez a dal is nagy kedvenc a lemezről. És akkor elérkeztünk az 18 & Life-hoz, ami nálam az örök top 5-ben tuti bent marad! Úgy tökéletes, ahogy van. A zene, a dallam, a gitárszóló, a szöveg és az ének (amit Sebastian produkál a végén, az valami hátborzongató - pozitív értelemben) mind király! A videoklipnek két változatát láttam. Nekem az jön be igazán, ahol a falon lévő "smiley" homlokánál piros festék folyik le. Nem nagy eltérés, de sokkal jobban kifejezi a (valóságon alapuló) történetet. No, jól kiáradoztam magam...

A Rattlesnake Shake-kel megint viharmentesebb vizekre evezünk. És akkor megint egy sláger jön, melynek címe Sebastian (és sok rajongó) karját is ékesíti. Igen, ez a Youth Gone Wild! Nem is tudom, hogy nevezzem... A lázadás himnusza? We are the youth gone wild! Azt hiszem, a Sing-Sing is innen merített némi ihletet a Soha nem adjuk fel c. számhoz (vizuálisan is). A Here I Am egy laza sleaze mű, a Makin' A Mess viszont már gyorsabb "padlótalpalásra" késztető. És elérkeztünk a korong (akkoriban szalag) nagy balladájához, az I Remember You-hoz. A Skid Row mindig jó volt (most nem tudom, sikerül-e valami majd ilyen téren) ebben a műfajban. Nem vagyok oda a szerelmes dalokért, de velük szemben elnéző vagyok. Végül a Midnight/Tornado zárja a srácok bemutatkozó albumát.

A bónuszként szereplő Forever-t kevésnek érzem egy 30. évfordulót ünneplő kiadáshoz. Simán lehetett volna valami gyűjtemény a korai demókból, vagy esetleg B-oldalas dalokból.

Az 1989. április 28-i westminsteri The Marquee klubban adott koncert felvétele hosszú évek óta megvan a "Skids" bootleg CD-im között, így nem hatott nagy újdonságként, kivéve, hogy a Cold Gin c. Kiss feldolgozás nincs rajta és talán a hangzás letisztultabb :P. Ettől függetlenül, biztos sokak számára kellemes meglepetés eme kiegészítő. (Persze, legjobb lenne kézzelfogható formátumban is kiadni a teljes "deluxe" anyagot.)

"Zárbekezdésként". A Skid Row egy kaput nyitott meg előttem, amin olyan csapatok jöttek be, mint a Guns N' Roses, a Mötley Crüe, a The Cult, a Slaughter, a Poison, a Steelheart, a Tyketto, a Metallica... Ők voltak a nagyobb nevek hirtelenjében. De nem akarok megfeledkezni olyan "kisebb" zenekarokról sem, mint a Spread Eagle (az első lemezük piszok jó), vagy az Every Mother's Nightmare. Aztán jöttek mások is, további nagy kedvencek, de az egész ide vezethető vissza. Köszönet Sebastian Bach-nak, Rachel Bolan-nek, Scotti Hillnek, Dave "The Snake" Sabonak és Rob Affusonak!

Dallista:
01. Big Guns
02. Sweet Little Sister
03. Can't Stand The Heartache
04. Piece Of Me
05. 18 And Life
06. Rattlesnake Shake
07. Youth Gone Wild 08. Here I Am
09. Makin' A Mess
10. I Remember You
11. Midnight/Tornado
12. Forever (bónusz)

Live at The Marquee, Westminster, California (April 28, 1989):
01. Makin' A Mess
02. Piece Of Me
03. Big Guns
04. 18 And Life
05. Sweet Little Sister
06. Rattlesnake Shake
07. I Remember You
08. Here I Am
09. Youth Gone Wild
10. Cold Gin

sw