Beast In Black: From Hell With Love (Nuclear Blast, 2019)

Nem is tudom, hogyan bukkantam a Beast In Black-re. Valószínűleg, a Nightwish turné böködött meg, hogy utánanézzek a csapatnak. Ekkor szembesültem a ténnyel, hogy már van egy lemezük, megfordultak nálunk is és egy magyar taggal is büszkélkednek. A Nightwish előtti teljesítményük még inkább a rajongójukká tett. Mondhatni, kb. ugyanolyan remek élményt nyújtottak előzenekarként, mint a sokkal nagyobb hírnévnek örvendő főszám.

Ez alapján, felesleges leírni (de azért mégis idepötyögöm), hogy jó nagy adag kíváncsisággal vártam a második korong eljövetelét. Mivel eléggé szabadon mozgok
zenehallgatás terén, az első új dal (Sweet True Lies), mely videoklipet is kapott, növelte bizalmamat az anyag iránt. Némi diszkós íz, 80-as évek hangulata, fülbemászó dallamok, zakatoló gitárok... Majd kijött a Die By The Blade, melyet hallgatva a korai Bon Jovi kezdett a hallójáratomban mászkálni. Aztán végre megjelent az album. Már a lemeznyitó Cry Out For A Hero-nál becsücsültem a dallam hullámvasútba. Pörgős dal, könnyen emészthető melódiákkal. Ez a megállapítás mindegyik dalnál megállja a helyét (kivéve az Oceandeepnél). A srácok nagyon tudnak bánni a stílusok keverésével. A diszkósabb elemektől sem válik "cikibbé" a zene, hanem inkább valami pluszt adnak hozzá. Aztán némi Nightwish aroma is felbukkan, az elődzenekart (Battle Beast) sem lehet elfeledni, meg további nagy ágyúk szelleme is lengedezik a Beast In Black házában, de nem zavaróan, hogy el kelljen őket zavarni. A korábban zárójelesen említett Oceandeep egy nagyon szép lírai dal. Nézelődtem, van-e koncertfelvétel erről a szerzeményről, de eddig nem találtam. Pedig tipikusan olyan műről van szó, amitől az emberek szentjánosbogarakká változva világítani kezdenek a nézőtéren. Az Unlimited Sin-től a No Surrenderig megint visszatérünk a tempósabb darabokhoz. Más szavakkal élve, jött a második kör a hullámvasúton. Anton kedvenc mangája (Berserk) sem került utcára. Itt-ott felbukkannak utalások rá a dalszövegekben, például a szigorúbb űtemű This Is War-ban is.

Az album nem fulladt unalomba, nem volt olyan érzetem, hogy "hú, ebbe bele kell tekernem". A zene egy jól felépített LEGO vár, az együttes tagjai meg benne a stabilan álló katonák. Úgyhogy, minden a helyén van. Egy kritikai észrevételem van: miért maradt ki Magyarország a turnéból? (Nem pont az együtteshez intézve.)

01. Cry Out For A Hero
02. From Hell With Love
03. Sweet True Lies
04. Repentless
05. Die By The Blade
06. Oceandeep
07. Unlimited Sin
08. True Believer
09. This Is War
10. Heart Of Steel
11. No Surrender

Anton Kabanen – szólógitár, háttérvokál
Yannis Papadopoulos – ének
Kasperi Heikkinen – ritmusgitár
Molnár Máté – basszusgitár
Atte Palokangas – dob

http://www.beastinblack.com/
https://www.facebook.com/beastinblackofficial

sw